A nanoezüstöt, illetve az ezüst egyéb formáit napjainkban egyre szélesebb körben alkalmazzák fertőtlenítés céljára antimikrobiális tulajdonsága miatt.
Az alkalmazással kapcsolatban – ahogyan minden új, innovatív technológia kapcsán – gyakran felmerülnek az alábbi kérdések:
A fentiek tekintetében a SCENIHR (Scientific Committee on Emerging and Newly Identified Health Risks, azaz a felmerülő és újonnan azonosított egészségügyi kockázatokat vizsgáló tudományos bizottság) jelentése lehet irányadó.
Az Európai Közösség (European Commission) megbízásából született tanulmány hangsúlyozza, hogy napjainkban csak korlátozottan állnak rendelkezésre a nanoezüstöt tartalmazó termékekkel kapcsolatos adatok, amelyek alapján megbecsülhető lenne az ezeket használók esetleges kitettsége. A kérdést vizsgáló tanulmányok módszertani különbözősége miatt még nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz sem, hogy kijelentéseket lehessen megfogalmazni a termékekből esetlegesen felszabaduló ezüst mennyisége kapcsán. A jelentés szerzői felhívják a figyelmet, hogy szükség van olyan vizsgálatokra, amelyekben pontosan meghatározzák az elérhető termékek nanoezüst-tartalmát, mert az sok esetben a termékekkel kapcsolatos szabályozás hiánya miatt nem egyértelmű. (Az iparban dolgozóknál a fém ezüst küszöbértéke köbméterenként 0,1 mg-ban, az ezüstsók esetében pedig köbméterenként 0,01 mg-ban került meghatározásra. A lakosság számára az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy úgynevezett nem észlelhető mellékhatási szintet (No Observable Adverse EffectLevel; NOAEL) határozott meg, amely szerint az ezüstnek való teljes kitettség 5 µg/kg bw/d (5 mikrogram testtömeg kilogrammonként és naponta) lehet. )
A nanoezüsttel kapcsolatban zajló egészségügyi kockázati értékelések főként az argíria megjelenésére irányulnak, mely a bőr és/vagy a szemek maradandó, kékes-szürkés elszíneződésének orvosi megnevezése.
Az SCENIHR jelentése hangsúlyozza: azon vizsgálatok esetében, melyek ezüst következtében fellépő toxicitásra vagy mellékhatásra utaltak, egyetlen esetben sem a nanoezüst, hanem az ezüst ionos formája volt a kiváltó ok. A tünetek leggyakrabban argíriában nyilvánultak meg. Egyes állatkísérletekben bizonyos májenzimek fokozott termelődését figyelték meg a nanoezüst terhelés hatására, azonban a májra kifejtett toxikus hatás ezen állatok májának szövettani vizsgálatával nem volt igazolható.
In vivo, azaz élő szervezetek nyomonkövetésével történő vizsgálatokban az ezüst nanorészecskéknek való orális kitettség nem eredményezett változásokat a nem specifikus immunválaszokban. Az ezüst nanorészecskéknek való intravénás kitettség azt mutatta, hogy toxicitás szempontjából az immunrendszer a legérzékenyebb.
Kevés számú in vitro vizsgálat a nanoezüst genotoxikus hatásáról számolt be, azonban ezek alacsony számossága miatt az eredmények nem alkalmasak konklúziók levonásához, így a SCENIHR további vizsgálatok elvégézését javasolta.
A nanoezüsttel kapcsolatban részletes, átfogó kockázatelemzés tehát egyelőre nem történt, a rendelkezésre álló információ csekély mennyisége miatt. Az Európai Unióban ez jövőbeli toxikológiai vizsgálatok tárgyát fogja képezni, melyek során első lépéseként az elérhető termékek naonezüst-tartalmával kapcsolatos adatgyűjtést kell elvégezni.
Megjegyzendő, hogy nemrégiben patkányoknál meghatározásra került a nanoezüstre vonatkozó NOAEL érték is. A vizsgált állatoknál testsúlykilogrammonként 30 mg nanoezüst elfogyasztása 90 napon keresztül veszélytelennek bizonyult. A NOAEL értéket a májkárosodás jeleinek megjelenése alapján határozták meg, a legkisebb dózis, amely mellékhatást eredményezett, 125 mg/tskg volt. (A 30 mg/tskg mennyiség emberi léptékben naponta kb. 4 liter NANOSEPT nanoezüst tartalmával ekvivalens. – szerk.)
A nanoezüsttel szembeni bakteriális rezisztencia kialakulásáról csak csekély mennyiségű információ áll rendelkezésre a SCENIHR jelentése szerint. Ellenálló-képesség elsősorban az ezüst ionos formájával szemben jelenhet meg, ennek genetikai hátterét már részletesen leírták. Sokkal több adatra van azonban még szükség ahhoz, hogy a baktériumok ezüstionokra és nanoezüstre adott élettani reakcióit jobban megérthessük.
A Nanosept ezüst tartalma
A Nanosept termékcsalád mindegyike hidrogén-peroxidot és literenként 500 mg ezüst-kolloid hatóanyagot tartalmaz: a termékek mindegyike rendelkezik az Országos Tisztifőorvosi Hivatal forgalomba hozatali engedélyével, a mikrobiológiai teszteket az Országos Epidemiológiai Központ készítette.